Székelydálya (Daia) az Ége-patak völgyében, a 133-as megyei (kövezett) út mentén, 525-550 m magasságban települt. A községközponttól, Kányádtól 6 km-re, Városfalváról 6 km-re, meg Székelyudvarhelytől 20 km-re terül el. Székelydálya református temploma a 13-14. század fordulóján épült. Sőt, feltételezik, hogy a XIII. század fordulóján már állott. Ebből a korból való a hajó, amely eredetileg boltozott volt. Kormeghatározó a hengertagos keletelésű, csúcsíves, kora gótikus déli ajtókeret, és a ma is álló, eredetileg támok nélkül épült két hajófal (Dávid L. 1981. 263). A falu közepén álló keletelt templomot a déli oldalon néhány támpillérrel megerősített kőkerítés veszi körül. A nyugati bejárat melletti kőtáblán az 1774-es évszám olvasható, de a kőfal lehet régebbi is. A portikus a toronyig húzódik. A műemléktemplom toronyból (a 18. század végén épült), középkori hajóból és ennél keskenyebb sokszögzáródású szentélyből áll. (Dávid L. 1981. 260). A várfallal kerített templom az egykori Udvarhelyszék délnyugati részének egyik legjelentősebb műemléke. Egyike a leghíresebb középkori falképekkel és kazettás mennyezettel ellátott erdélyi templomoknak. A templom alapterülete 258 m˛. A magas, karcsú torony két oldalához egy-egy melléktér csatlakozik, teljesen elfedve a hajó nyugati falát. Gergely Mózes gondnok építteti fel a tornyot 1799-1804 között. Eredetileg zsindelyfedéllel épült, a bádogfedélen levő 1863-as évszám jelzi alakítását. Harangja 1643-ból való. A sokszögzáródású szentély gótikus stílusban épült (a 15. század vége felé) és keskenyebb a hajónál. Hármas tagolású támpillér öleli körül. A déli oldalon két ablak látható. A délkeleti fal két támja közt kőlépcső vezetett a szentélykarzat ajtajához, amelyet egy gótikus ablak helyén nyitottak (1979-ben lebontották). A szentélyboltozat egyik zárókövén megjelenő kőfaragójegy Nagyszeben és Brassó (Fekete-templom) 15. századvégi templomai felé utal. A sokszögű hosszú szentélyt bordás keresztboltozat fedi, amely fordított félkúp alakú, tagozott gyámkövekre támaszkodik.